Emotikonok, emojik, smiley-k, vicces fejek, sárga ikonok, szimbólumok, hangulatjelek, ki hogy szereti, ismeri. Ezek a kis apró érzéseket kifejező formák száz százalékig részei mindennapjainknak. Odabökjük őket minden üzenet végére, megosztott posztjaink kísérői, és ha kell, az idősebb generációnak is elmagyarázzuk mik ezek a pici sárga mosolygós és puszit küldözgető fejek.
Gondoltatok valaha arra, hogy milyen lenne nélkülük az élet? Néha, amikor például hivatalosabb ügyben, vagy éppen munkatársaknak írok üzenet, automatikusan tenném a mondandóm végére a jól megszokott smile-t. Aztán rájövök, hogy ez nem az a felület. Annyira megszoktam, hogy szinte mindenhova odabököm a sárga kis fejeket és a hagyományos “kettőspont zárójel bezár” jeleket, hogy már hozzátartoznak a kommunikációs stílusomhoz. Biztosan nem vagyok ezzel egyedül. Volt idő, amikor annak is örültünk, hogy rövid szöveges üzenet küldhetünk, melyben egyértelmű mondanivalót fogalmaztunk meg. Ma viszont elég egy jókedvű vagy épp egy síró szemű fejet küldenünk levelező társunknak és szavak nélkül el is meséltük mi van velünk.
“1982-ben Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora volt az, aki a kettőspont, a kötőjel és a zárójel segítségével a világon először horizontális vigyorgó fejet írt egy levélben.”
Azt, hogy mennyire lepték el életünket a különböző hangulatot és tevékenységet kifejező emojik, könnyen letesztelhetjük, ha megfigyeljük csetelő és üzenetküldő szokásainkat és számot vetünk a használatuk mértékéről. Ennél drasztikusabb módszer lehetne, ha egyszerűen egy napra leállnánk velük. Garantáltan minden ismerősünk azzal a kérdéssel jönne: mi a baj, történt valami, rossz kedved van?
“Az interneten a hangulatjelek azért terjedtek el, hogy pótolják a beszélgetés során az arckifejezéseket, gesztusokat, amik nélkül a mondanivaló néha félreérthető. Ezek összefoglaló elnevezése emotikon (emóció + ikon).”
Az emotikonokat amúgy nem csak imádjuk, de szükségünk is van rájuk. Megszoktuk, hogy szinte minden érzelmet, hangulatállapotot és cselekvést meg tudunk velük jeleníteni, néha nem is kell a “mi újság?” kérdésre szöveges választ adni, elég egy alvó fejet elküldenünk, és beszélgetőtársunk máris tudja, hogy fáradtak vagyuk, pihenünk, alvó módra kapcsoltunk. 😴 A praktikusságuk megkérdőjelezhetetlen. Szeretjük a hangulatjeleket, és úgy veszem észre, hogy használatuk már nem csak a fiatal és mobiltelefonnal a kezében élő generáció sajátossága.
Mindemellett tényleg érdekes dolog elgondolkozni azon, hogy mi lenne velünk emotikonok nélkül….?! 🤔
az idézetek forrása: wikipédia
képek: pexels
Köszönöm, hogy a Kre.Art. oldalára látogattál!
Ha tetszett a bejegyzésem oszd meg másokkal is!
Ha csatlakozni szeretnél a facebook oldalamhoz, kattints a képre!
Kommentek