Kre.Art.

Egy svéd írónő meséje Finnországból, amit nem lehet elfelejteni

A mese, amit nem tudtam elfelejteni, pedig több, mint húsz év is eltelt azóta, hogy csillogó szemű gyerekként a magyar televízió csatornájára tapadva néztem ezeket a furcsa kis gnóm lényeket, amik kedvességükkel annyira magukhoz láncoltak, hogy a mai napig hatásuk alatt állok. Olyannyira, hogy a napokban szert tettem egy hatalmas fehér mumint ábrázoló pólóra, megláttam, megszerettem és megvettem. Ez az apropója ennek a bejegyzésnek. 

A mesenézés mellett, meseolvasás is volt gyerekkoromban, emlékszem a nagyjából tízszer tíz centiméter nagyságú füzetkékre, amiket előszeretettel kértünk húgommal esti mesélés gyanánt. A kis könyvek – talán mondanom sem kell – rongyossá lapozódtak, és sajnos emlékek nélkül eltűntek..

De mitől ilyen különleges a muminok története?

A muminok egy svéd nyelvű könyvsorozat és képregény szereplői, amit a svéd anyanyelvű Tove Jansson író és illusztrátor alkotott meg a második világháború idején, 1945-ben, Finnorszában. Svédül Mumintroll a nevük ezeknek a kis lényeknek, akik fehérek, pufókok és nagy orrukkal és testükkel a vízilovakhoz hasonlítanak. Valójában egy troll család tagjai és akkoriban egy a skandináv mitológiában megjelenő fajhoz hasonlították őket.

Tove Jansson a muminok édesanyja

Adott tehát egy furcsa lényekből álló és felettébb kíváncsi család, akik a csodás Mumin-völgyben élnek és izgalmasabbnál izgalmasabb – olykor veszélyes – kalandokat élnek át barátaikkal.

A sorozatban amúgy kilenc könyv és öt képeskönyv található melyek 1945 és 1993 között jelentek meg. A kiadványokból aztán számos rajzfilm sorozat is készült, sőt egy tematikus parkot is létrehoztak a mese mintájára a finnországi Naantaliban.

A Moomin World mesepark

A mese szereplői eredetileg a háromtagú mumin család: Mumin papa, Mumin mama és a kis Mumin.

További figurák a Mumin-völgyből:

  • Mafli, aki leginkább egy kengurura hasonlít, de őszintén bevallom nem tudom milyen lény.
  • Bájocska, aki egy mumin lány, mellesleg Mumin szerelme és játszótársa. 
  • Vándor, aki egy igazán bölcs karakter és szájharmonika játékával bűvöli el a völgyet.
  • Pöttöm, a gonoszkodó kislány, aki minden őrült tervben szeretettel benne van. Bátyja Vándor.
  • Fürkész, egy feltaláló és Bájocska bátyja.
  • Böngész bácsi, aki imád mindenféle dolgokat gyűjteni.

Ők így mindannyian olyanok, mint egy óriási család. A szereplőkben emberi vonások, erősségek és gyengeségek is szerepet kapnak. Emellett pedig fontos motívum a völgyben a másság és a különböző életformák elfogadása. Mintha egy tanmese lenne ez az egész történet.

Sok kritikus gondolta úgy, hogy a szereplők valós személyek mintájára születtek, leginkább az író családtagjaira és barátaira gondoltak. Nem is kerültek messze a valóságtól, hiszen a kis fehér puffancsok megálmodója sokszor nyíltan is beszélt arról, hogy karaktereinek jellemvonásai honnét is származnak. A saját neméhez vonzódó írónő életre szóló szerelmét is beleszőtte a karakterekbe. A történetek nem csak a kedvességet és a furcsa lények kalandos történeteit mutatják meg a nézőknek, de egy mélyebb üzenetet is megjelenítenek: mérlegre teszik az élet dolgait. Az író célja az északi emberek mindennapjainak bemutatása volt, melyen keresztül feldolgozhatta a világháborút, édesanyja elvesztését, de a nőkhöz fűződő érzelmeit is.

Tove Jansson idősebb korában szeretett karaktereivel

A Muminok legelső formában képregényként jelentek meg, melyeket Tove Jansson rajzolt és írt egyben, majd később öccsének adta át ezt a feladatot. A Vándor karakterét köztudottan Atos Wirtanen-ről a finnországi svédek újságának szerkesztőjéről – mellesleg barátjáról – formálta meg. A legelső képregények ugyanis ennek a lapnak a gyerekrovatába íródtak.

A muminok történetéből szerte a világon rengeteg formában és terjedelemben készültek filmek, mesék, de még bábfilm és animáció is.

Láthatta a közönség őket Németországban, Japánban, Svédországban, a Szovjetúnióban, Lengyelországban, Ausztriában és Hollandiában is. Hazánkban az 1990-es évek elején vetítették rövid ideig a Duna Tv műsorán, aztán 2015-től újra képernyőre hozták, de már nem az eredeti formájában, kicsit animációhoz hasonlítható megjelenéssel.

A bejegyzés írása közben természetesen végignéztem egy részt a neten, Tavasz a Mumin-völgyben címmel és próbáltam visszahelyezkedni annak a kislánynak a bőrébe, aki valaha a bolondulásig imádta ezeket a történeteket.

Őszintén megmosolyogtam magam és nem tudtam eldönteni, hogy normális vagyok-e az újdonsült póló, az éppen játszódó rész és a bejegyzés kedvéért megnyitott oldalak és képek kereszttüzében.

Nem akartam mélyen belemászni a gondolatba, magamhoz vettem gőzölgő teámat és hátradőlve végignéztem a kis fehér puffancsok kalandozásait.. 🙂 

forrás: wikipédia

Köszönöm, hogy a Kre.Art. oldalára látogattál!

Ha tetszett a bejegyzésem oszd meg másokkal is!

Ha csatlakozni szeretnél a facebook oldalamhoz, kattints a képre! 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!