A Disney-mesék utánozhatatlanok és halhatatlanok. Nem telik el úgy év, hogy ne nézném újra végig kedvenc epizódjaimat. Ilyenkor teljesen beleélem magam a tündérmesékbe, ott vagyok a helyszíneken és a hercegnőkkel együtt dobog a szívem. A klasszikus mesefilmek mellett ma már egyre több filmes adaptáció lát napvilágot, méghozzá olyan álomszép képi világgal, hogy már a látvány kedvéért érdemes őket végignézni. Teljesen magával ragad ez a vizuális világ és arra késztet, hogy újra és újra végignézzem a történeteket.
Normális, ha felnőtt ember mesét néz? Nem kéne már ebből kinőni?? – teszi fel a kérdést magának időnként minden olyan ember, aki szívesen néz meséket, de mégis furcsán érzi magát miatta. Szerintem semmi gond nincs ezzel! Fantáziára és mesevilágra mindenkinek szüksége van, ez nem csak a gyerekkor privilégiuma. Én teljesen jól tudom magam érezni akkor is, ha a kisöcsémmel nevetek hangosan egy mesén a tévében, de akkor is, amikor kislányosabb lelki hangulatomban nekiállok Szépség és a Szörnyeteget nézni. Ez nekem valamennyire tudatos kiszállás a világból és a hétköznapokból és belelépés egy olyan mesébe, ahol másfél órára elfelejthetem a hétköznapokat és olvadozhatok az ismerős dallamok hallatán. Sőt, azt is megengedhetem magamnak, hogy libabőrösen nézzem végig a legizgalmasabb jeleneteket. Pár havonta nagyon is szükségem van erre az érzésre, és egyáltalán nem szégyellem. Persze mindig olyan időpontokra időzítem az elborulást, amikor a párom dolgozik vagy elutazik, ő valahogy nem tudja átérezni ezt a hercegnős témát.. 😛
A meséknek és a fantáziavilágnak nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak a pszichológusok a gyermekkorban, ezt senki sem vitatja. De vajon mi a helyzet a felnőttkori álmodozással vagyis inkább az elképzelt világba való “menekvéssel”? Tényleg menekvés ez? Nevezhetjük akár így is, hiszen a mesenézésben az esik a legjobban, hogy arra az időre kicsit nem kell koncentrálni a hétköznapi dolgokra, elrepülhetünk helyette a képzeletbeli történetekbe. Amíg ez a normalitás szintjén marad, és puszta kikapcsolódást jelent számunkra, addig semmilyen probléma nincsen.
Az egészséges emberhez, mint egész, szerintem hozzátartozik a gyermeteg lélek is. Meg kell, hogy tartsunk magunkból egy olyan részt, ami képes újra tízéves lenni és álmokat szövögetni (itt most nem a célokra, tervekre gondolok), és képes arra is, hogy túlbonyolítás és felesleges agyalás nélkül végignézzen egy egész estés mesefilmet, legyen az a klasszikus forma, vagy filmes adaptáció.
Mivel nekem a Szépség és a Szörnyeteg a best, muszáj két feldolgozás beajánlanom nektek, szerintem már csak a vizuális élmény miatt is érdemes megnézni őket.
Az első egy francia adaptáció, amitől teljesen elájultam. Olyan csodálatos képi világgal lett megáldva a film, hogy nem akartam, hogy véget érjen. Ezen a linken olvashattok róla. A látványon túl az is megfogott, hogy elrugaszkodott az eredeti történettől és egészen megdöbbentő elemeket és csavarokat vitt a sztoriba. Nekem azóta is ez az első számú a feldolgozások listáján.
A második a tavaly megjelent amerikai verzió, amitől megmondom őszintén nem vártam sokat, és hónapokig meg sem akartam nézni. Teljesen véletlenül indítottam el a laptopon végül a filmet, a szokásos cím miatt ugyanis azt hittem hogy az előbb említett verziót fogom nézni. Nagy meglepetésemre más szereplők jelentek meg a monitoron. Pár perc is elég volt ahhoz, hogy teljesen magába szippantson a romantika, és nem tudtam nem megnézni. A képi világ itt is annyira magával ragadott, hogy biztosan újranézem legalább még egyszer. Erről a filmről itt tudtok olvasni.
És hoznék egy Hamupipőke feldolgozást is, ami szintén filmes és szintén csodaszép. Tényleg nem tudok mást mondani, csak hogy nézzétek meg. Itt találtok infókat.
* * *
A kislányos csapongásomat azzal fejezném be, hogy szerintem senki se szégyellje, ha szereti és nézi is a meséket. Akkor sem, ha nem kifejezetten Tom és Jerry-ről vagy Spongyabobról – vagyis az univerzális és kortalan figurákról – van szó, hanem a világ legromantikusabb, legcsöpögősebb éneklős Disney-hercegnős mesefilmjeiről. Az életünk részei..
Köszönöm, hogy a Kre.Art. oldalára látogattál!
Ha tetszett a bejegyzésem oszd meg másokkal is!
Ha csatlakozni szeretnél a facebook oldalamhoz, kattints a képre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: