Vidéki lány vagyok, mindig is szerettem a nyugalmat, a csendet, a madárcsicsergést, a friss levegő illatát. Csak nem tudtam róla, hiszen ez gyermekkoromban természetes volt. Az egyetlen dolog, amit extrán tudtam értékelni a kisvárosi életben, az a Balaton volt. Az általa sugárzott erő és nagyság, az évszakok szerinti változatosság.. Valahogy – amikor még ott éltem – nem vettem észre a többit, nem hallottam a csendet, nem éreztem a fákat, nem tudtam igazán érezni a nyugalmat. Aztán a nagyváros, akarom mondani a főváros meghozta a változást a hosszú évek alatt..
Lassan tíz éve élek – tanulok, dolgozom – a fővárosban, és akármennyire is furcsa, az elmúlt pár évben kezdtem csak érezni azt, hogy megfojt a város. Egyre többet vágyok a zöldbe, az erdőbe, a hegyekbe, túrákat és sétákat tervezgetek a fejemben, és néha úgy érzem bármit meg tudnék adni egy-két óra friss levegőért, óriási fák látványáért. Régen nem éreztem, hogy szükségem lenne erre. Sőt, évi egy túránál többet nem is kívántam bevállalni. Zavartak a bogarak, a sár, a megfoghatatlanság. Egyszerűen nem éreztem magam biztonságban. De ez mára megváltozott. A nagyvárosi élet megérlelte bennem a természet szeretetét. Így amikor csak lehet, zöld környezetbe szervezünk hétvégi programot. Bár igazából a hétköznapokon sem kellene annyira messze mennem, hiszen a Gellért-hegy akár húsz perc távolságból elhozhatja nekem a vágyott közeget. De az mégsem olyan távoli..
Néha jobb messzebb menni.. Távolabb a várostól igazi a kikapcsolódás, amit pár héttel ezelőtt meg is tapasztaltam. Életre szóló élményt kaptam: keresztül bicikliztünk a Pilisen egészen Visegrádra. Mi idén ezt választottuk nyaralásnak. Feltekerve (na jó tekerve és a biciklit tolva..) a hegyre éreztem, hogy mi az a kihívás, mit jelent a teljesítmény érzése, mi az amikor nem tudom, hogy fizikailag vagy lelkileg nehezebb e.. Utólag rájöttem: lélektúra volt. Figyelem, koncentráció és erőösszpontosítás akkor is, amikor már mindenem fájt. De megérte, hiszen a hegyről lefelé igazi álomvilág terült elém, vagyis felém, bár igazából azt sem tudtam hova nézzek, miközben fáztam az erdei úton és koncentráltam hogy el ne csússzak a párás betonon. Sorban hagyták el a számat az “aaaaa” és “óóóó” és “úúúú” kifejezések az égig érő hegyek és fák, valamint a mélységes völgyek láttán. A friss és üde levegőről már nem is beszélve. Kitisztult a tüdőnk.. Az erdőszéli szállásunk pedig egy olyan érzést, élményt és emléket adott, amit a városba is magunkkal hoztunk, és elhatároztuk: a jövőben nekünk is lesz egy nyugalmas vidéki házunk, ahol minden reggel csendben és természetközelben fogjuk elkortyolni a szokásos kávénkat. Ezért a nyugalomért érdemes lesz küzdeni.
Sok válasz van arra, hogy miért szeretnék a nyüzsgő és zajos belvárosból zöldebb területre költözni. Miért szeretnék hétvégente az erdőben kirándulni és lecsendesült, lelassult túrákat átélni?
Mert a természet feltölt..
- kikap a hétköznapokból, és megmutatja milyen egy csendesebb világ
- belevon a naturalizmusába, és felhívja a figyelmet a legszebb részletekre
- megfürdeti a lelket
- friss levegőjével kitisztítja a testet és lelket is
- megmozgat és aktivizál
- megismerteti velünk a növényeket
- ezer arcát és színét mutatja meg egy év leforgása alatt
- inspirál, motivál
Ma már imádom az erdőt járni, és szükségem is van rá. Érzem az erejét és pozitív hatásait. Azt hiszem ez a legjobb módja annak, hogy kiszellőztessem a fejem, és elűzzem a fáradt hétköznapokat, a stresszes pillanatokat. Ma már másképp figyelek a balatoni otthonomra is.. Már nem csak benne vagyok, de látom is amit látnom kell. Ma már értékelem a kertben elfogyasztott reggeli kávémat, és a madárcsicsergést.. Ma már a vonatról leszállva beleszippantok a levegőbe, és elmosolyodva mondom magamnak: ez az illat lecserélhetetlen, szívd mélyen magadba..!
A természet kincs, az erdők többet érnek bármely anyagi forrásnál.. Mégis talán az tudja csak igazán értékelni, aki a bőrén kezdi el érezni a zöld területek, a fák, az illatok, a nyüzsgő állatvilág hiányát, aki túlpörgött életét és a város zaját hátrahagyni kívánja, akár csak egy hétvégére is. Közeleg az ősz, a természet lassan csodás ruhát ölt, és hívogat majd bennünket. Használjuk ki, és válaszoljunk hívására: irány a természet!
képek: pexels
Köszönöm, hogy a Kre.Art. oldalára látogattál!
Ha tetszett a bejegyzésem oszd meg másokkal is!
Ha csatlakozni szeretnél a facebook oldalamhoz, kattints a képre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: