Élek halok a művészetekért, mert úgy érzem a lelkemet színesíti meg. Sokféleségével megragadja az emberi szépérzéket és kicsit kényeztetve azt, eleget tesz küldetésének: meglep, elgondolkodtat, lenyűgöz, gyönyörködtet. Engem már gyerekkoromban magával ragadott a festészet, és az oly sokak által feleslegesnek tartott rajz és művészettörténet órákon én lelkesen szippantottam magamba a tudnivalókat. Tudtam, hogy számomra hasznos tudás telepszik meg éppen a fejemben, és boldogan egészítettem ki az iskolai tanórákat rajz szakkörökkel is. A lelkesedés kisebb nagyobb szünetekkel de azóta is tart. Az utóbbi időben pedig egyenesen fellángolt..
Ecsetet ragadtam és újrakezdtem valamit, amit rég elfeledtem, de mindig is csinálni akartam. Újrakezdtem valamit, amiről azt hittem már nem is fog menni, de a kezdeti görcsölések és belső megfelelési kényszerek mellett eljutottam odáig, hogy már majdnem teljesen el tudom engedni a kezeim és az érzékeim.
Az alkotáshoz ugyanis nem csak türelem kell, hanem lazaság, nem gondolkodás, az érzések és érzékek szabadon engedése. A színek szeretete és áramoltatása a fejben, hogy amikor készül egy kép könnyen kivetülhessen a gondolat a vászonra. Nekem ez a “könnyen” része megy a legnehezebben, mert sokszor csak arra koncentrálok, hogy a képem tökéletes legyen, tetszetős és mások által is elfogadott. Pedig ha ezen töröm a fejem, akkor éppen hogy a legbensőbb érzések és gondolatok nem tudnak a felszínre törni. Talán ez a képesség a legnehezebb, de hiszem, hogy tanulható, talán csak rutin kérdése. Mindenesetre ha az ember elkezdi csinálni azt, amit csinálni szeretne, akkor az idő folyamán levetkőzi majd gátjait, és önmagát is meglepve fog olyanokat alkotni, amiket korábban képzelni sem tudott. Én most ezen az úton járok, és nagyon szívesen járom, mert tele van meglepetésekkel, felfedezésekkel, új ismeretekkel és rengeteg inspiráló érzéssel.
A legjobb, amikor befejezek egy képet, és távolról végignézek rajta. Persze mindig marad olyan részlete, ami nem felel meg az elképzeléseimnek, de talán nem is ez a fontos, hanem az hogy büszke tudjak lenni arra, amit alkottam. Nem arra kell koncentrálnom, hogy másoknak tessen, hanem arra, hogy önmagam kifejezhessem. Ha a külvilágnak is teszik az már csak hab a tortán.. : )
Mindig is úgy hittem, hogy maradandót kell alkotnunk az életünkben, valamit, amit majd hátrahagyhatunk magunk után..
Valamit, ami csak a miénk, ami elmeséli milyen emberek vagyunk és voltunk, és ami olyan energiát és plusz motivációt ad, hogy maximális örömöt élhetünk meg. Fontos, hogy ki tudjuk bontakoztatni személyiségünket, és át tudjuk élni azt az élményt, hogy van valami, amiben elmerülhetünk, valami amiben kifejezhetjük magunkat, és néha elbújhatunk a hétköznapok kontrollja alól. Felszabadító, egy másik világba röpítő, színekkel való utazás és igazi önismeret. Ezt jelenti nekem a festés..
A bejegyzésben saját képeimet láthatjátok. : )
Köszönöm, hogy a Kre.Art. oldalára látogattál!
Ha tetszett a bejegyzésem oszd meg másokkal is!
Ha csatlakozni szeretnél a facebook oldalamhoz, kattints a képre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: