Nagyon divatos szóösszetétel manapság az énidő, szeretjük is kiemelni és elismerni fontosságát. Erre a bizonyos “én időmre” persze régebben is szüksége volt az embernek, de a felgyorsult világban, ahol mindig elérhetőnek kell lennünk, ez a fogalom nagyon is felértékelődött. Teljesen érthető módon persze, de talán nem is feltétlenül csak a világ pörgése miatt van szüksége az ember lányának (és fiának) arra, hogy egyedül töltsön időt, hanem azért is, mert ez egy jó mód az ön-ismeret, ön-szeretet, ön-elfogadás, ön-törődés felé..
Vannak olyan típusú emberek akik nem tudnak egyedül lenni. Nem érzik jól magukat, unatkoznak, szükségük van társra, társaságra minden időszakban. Kell nekik a beszélgetés, a puszta jelenlét. És amíg nem érzik azt, hogy szükségük van egyedüli időre, addig nincs is ezzel semmi gond.
Vannak viszont az olyan emberek, akiknek időnként muszáj megállni, felmutatni azt a bizonyos stop táblát, és azt mondani: bocsi, nekem most szükségem van az egyedüllétre. Ez persze nem azt feltételezi, hogy utálja a gyerekét, a párját, az anyját vagy az apját, pusztán csak annyit, hogy szüksége van önmagára. Ez egy teljesen természetes dolog. A lelkünk igenis igényli időnként azt, hogy csak saját magával törődjön. A pszichénknek kell, hogy elmélkedhessen, vagy éppen olyannyira elmerüljön bizonyos tevékenységekben, hogy az agytekervényeket teljesen kikapcsolva kipihenje magát.
Na de hogyan legyen énidőnk?
Ez nem feltétlenül egy olyan dolog, amit naplóban kell vezetni és időpont szerint betartani, sokkal inkább a szervezetre figyelni. Vannak olyan pontok, amikor azt érezzük, szükségünk van arra, hogy egyedül menjünk el bevásárolni; hogy csak úgy megnézzünk egy filmet; leüljünk olvasni egy jó könyvet. Hogy sétáljunk egy nagyot és közben gyönyörködjünk a környezetben; hogy futni vagy biciklizni menjünk és a testünkre figyeljünk.. Hogy valamilyen kreatív tevékenységben fejezzük ki magunkat, vagy befizessünk egy lazító masszázsra. A szervezet jelez, amikor szüksége van a kikapcsolódásra.
Ha viszont nagyon azt érezzük, hogy magunktól nem tudunk kiszállni a mókuskerékből, teljesen felőröl az állandó megfelelés, túl a sok a munka, és nehéz egyszerre cipelni a háztartást és az egyéb fontos teendőket, akkor érdemes kötelező időt teremteni a megállásra. Az embernek szüksége van a felöltődésre, a relaxációra – ami lehet akár egy kis nézelődés egy plázában, vagy sétálóutcában -, szüksége van a kikapcsolódásra, a saját gondolatainak szabadon engedésére, a magával való törődésre. Ha tehát azt érezzük, hogy túlfeszültünk és túlléptük a saját feszültségpontjainkat, akkor jöhet az a bizonyos stop tábla: állj meg világ, én most kicsit kiszállok!
Miről szóljon az énidő?
Mindenképpen olyan dolgokról, tevékenységekről amiket szeretünk és mi választunk!
- A legfontosabb, hogy egyedül töltsük!
- Válasszunk valami kedvelt elfoglaltságot!
- Lehetőleg ne az internetezésről és az okos telefon nyomkodásról szóljon!
- Lassuljunk le! Tegyük le a hétköznapok zűrős tempóját!
- Hallgassunk olyan zenét, ami feldob és inspirál, eközben akár a takarítás is lehet kikapcsolódás.
- Élvezzük ki a nyugodt perceket igazán! Figyeljünk befelé!
- Próbáljuk meg kizárni a külvilágot, a gondokat, a feszültséget!
Fél óra énidő is képes kikapcsolni az elmét, figyeljünk oda arra, hogy ha naponta nem is, de hetente legyen ennyi időnk csak és kizárólag magunkra, a lelkünkre..!
Ha nincs ötleted mi lenne az a tevékenység, ami kikapcsol, akkor..
Próbálj meg nekilátni egy felnőtt színezőnek, érzékeidre bízva a színek használatát..
Indulj el egy sétára telefon nélkül, és koncentrálj a környezetre. Biztosan felfedezel majd pár új dolgot..
Foglald el a konyhát, és főzz valami teljesen új ételt! Merülj el egy ismeretlen receptben és add át magad a gasztronómia élményeinek!
Egyszerű dolgokban érdemes gondolkodni, a lényeg mindig egy: tölts magaddal megfelelő időt!
képek: pexels
Köszönöm, hogy a Kre.Art. oldalára látogattál!
Ha tetszett a bejegyzésem oszd meg másokkal is!
Ha csatlakozni szeretnél a facebook oldalamhoz, kattints a képre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: