A farmer örök és megunhatatlan. Egészen a 19.századra nyúlik vissza a története, és érdekes módon nem a divatvilág tette ismerté. Munkaruhaként kezdték el használni, divatba kerülése pedig csak az 1960-as évektől jellemző. Ettől fogva azonban nem csak nadrágként hordhatták az emberek. Megjelentek a farmerszoknyák, farmeringek, farmer kabátok, farmer ruhák, farmer táskák is. Manapság a jeans (amerikai szójárással élve) már alapdarab, nincs ruhatár nélküle. Ezzel szerintem mindenki egyetért. Egyszerű, hiszen csak felkapjuk és bármilyen cipővel és felsővel jól néz ki. Nem baj ha gyűrött és ma már az sem, ha kiszakad.. Sőt!
Nekem most egy olyan kissé kopott kék farmert kellett újragondolnom, amit már jó pár éve használok. És ez meg is látszik rajta. A szára hosszú volt nagyon, sosem hajtottam fel varrógéppel, ezért úgy gondoltam alakítok belőle egy trendi nyári bokanadrágot, némi textilfestékkel feldobva természetesen. Szeretek átalakítani, inkább felújítok, mint kidobok, főleg hogy ezzel a módszerrel egyedi cuccot kapok. Nem került sok időbe ez az formálás sem, ollóra, cérnára és tűre, fehér textilfestékre és egy radírgumis végű ceruzára volt csupán szükségem. Na meg a farmeremre..
Így készült:
1.Először kijelöltem a levágnivaló aljat. Mindig feltűrve hordtam ezt a nadrágot, így annak vonalában jelöltem ki mennyit szeretnék levágni. Pontos hirtelen mozdulattal vágtam, így egyenesen sikerült az egész. Nem árt egy jó éles olló a művelethez.
2.Ezután jött a próba, hogy lássam valóban egyforma e a két szár felvéve is, és hogy tényleg ilyen hosszúságúra szeretném e a nadrágot. Az is szempont volt a próbánál, hogy meghatározzam a feltűrés mértékét. Majd fogtam a tűt és cérnát és az oldalaknál pár öltéssel rögzítettem a felhajtott agyagot. Ez jól fog jönni a későbbiekben, hiszen fel- és levételkor, valamint mosáskor nem kell félni attól, hogy szétesik a nadrág alja.
3.A következő képeken a varrás folyamatát láthatjátok, tényleg csak pár öltés kellett, és készen is voltam az alappal. Azért mondom, hogy alap, mert ezután használtam textilfestéket is a felújításhoz. Fontos, hogy igyekezzünk minél egyformábbra felhajtani a szárakat. Tökéletesen persze sosem lehet, de ha egymás mellé mérjük őket, akkor az segíthet.
4.A festés a legegyszerűbb része volt az egésznek. A ceruza radíros végét a festékbe mártottam és tetszőlegesen pöttyöket nyomtam vele a nadrágra. Nem csak a felhajtott részre és környékére, de a zsebek köré is nyomdáztam párat. Amikor elkészült az eleje, és kellőképpen megszáradt (gyorsan szárad ilyen vékony rétegben), akkor megfordítottam a szárakat és a hátuljára is tettem pár pöttyöt.
A végeredmény:
Lehet, hogy olyan lett, mint egy összemeszelt munkásnadrág, de szerintem egyedi! 😀
Tipp: Habár nem használtam sok festéket, mégis érdemes kicsit átvasalni a pöttyözött területeket, és nem árt egy kis rávasalás a felhajtásnak sem, hogy jobban hozzáidomuljon a szárhoz.
Remélem tetszett az átalakítás! 🙂
Köszönöm, hogy a Kre.Art. oldalára látogattál!
Ha tetszett a bejegyzésem oszd meg másokkal is!
Ha csatlakozni szeretnél a facebook oldalamhoz, kattints a képre!
